Szóval, belevetettem magam a bútorboltok dzsungelébe, hogy vásároljak egy új kanapét. Miközben válogattam a különböző ülőalkalmatosságok között, egyszer csak egy öreg úr odalépett hozzám és azt mondta: "Fiatal ember, ha már ülőbútort keresel, akkor javaslom, próbáld ki a fekvőfotelet is!" Mondanom sem kell, a fél bolt ránk figyelt, miközben én erősen tűnődtem, hogy vajon miért szeretne egy öregember, hogy feküdjek el a bolt közepén.
Azután elhatároztam, hogy kipróbálom. Az öreg úr már alig várt, hogy beülhessek a fotelbe. Amint leereszkedtem, a dolog egyik pillanatról a másikra átváltozott egy égi élménnyé. Azt hittem, az idő megállt, és az angyalok elkezdtek harsonázni. Az emberek körülöttem tapsoltak és nevettek. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy talán végre megtaláltam az én ülőbútorom.
Ekkor azonban valami furcsa dolog történt. Nem tudom, hogy túl nagy volt-e az öröm, vagy csak puszta véletlen volt, de a fotelem hirtelen a háttámlájával együtt hátrahajolt, és engem egyenesen a földre lökött. Olyan volt, mintha valami sci-fi filmben lennék, és egy gravitációval kacérkodó űrhajóban ülnék. Természetesen az egész bolt nevetésben tört ki, beleértve az öreg urat is, aki magyarázat helyett csak annyit mondott: "Nos, úgy tűnik, azért mégsem vagy az a fekvőfotel típus."
Ezután a bútorboltban mindenki ismert engem, mint a "Fekvőfotel-Fiút". Azóta minden alkalommal, amikor bemegyek egy bútorüzletbe, az alkalmazottak hozzám lépnek és vigyorognak, mintha közös titkunk lenne. Na, mindegy, legalább megtaláltam a nevemet az újságokban!
Remélem, ezzel a kis történettel sikerült mosolyt csalnom az arcodra. Ha szeretnél több vicces történetet olvasni, tarts velem a "Tréfás Világ" blogban! Mindig van újabb kaland, amiről beszámolhatok neked.